2015. szeptember 19., szombat

Z Generáció, avagy "bezzeg az én időmben" - folytatásos poszt 1. rész - Filozófus

Bluetooth autók, wifi vonatok: Z generáció - A Filozófus beszélgetést kezdeményez





Ki ebbe a posztba belép, jobban teszi, ha velünk együtt szögre akasztja autós ösztöneit és bátran szembenéz a félelmeivel, legyen az gyomorszorító hengerkasztrálás, uber vagy autómegosztás - ez a Z generáció párhuzam.  

Az egész közeli jövőben fogunk most kicsit elturistáskodni a Sámánnal. Akinek van kedve és vállalja az őrült dagonyázást, tartson velünk. Folytatásos poszt.

                                                                                       1. ábra. ezt majd közösen megértjük


Ma kábé minden józan részvényes, aki stabil eladások szép gondolatára tud csak elaludni, viszont átizzadt pizsamájában, facebook csoportos szakszervezeti követelések sötét víziójával ébred, megpróbálja kitalálni hogyan maradhat üzlet az üzlet,azaz milyen autóra is vágyik a Z generáció

Ők ugye az 1995 után születettek.

Átolvasva pár izgalmas tanulmányt, csaknem megvilágosodtunk a modern háromhengeresekkel és a többi szentségtörés jogosságával kapcsolatban, aztán egy cikket legörgetve az „ olyan autóra, amit a szülei megvesznek neki  kommentben hirtelen elveszítettük a világbéke közelségét. Nos, ezt nem hagyjuk annyiban…

Röpködnek itt a veszélyes dolgok… nosztalgiázó hathengeresek, bezzeg TDI fogyasztás sztorik , a nagyon drága és fordítottan nem kavicsálló xenon fényszórók, DPF szűrők…ajajaj. Instabil  talaj ez és persze megint vékonytalpú cipőben jöttünk túrázni… lesz tehát pihenő, szendvics, talán még mókust is sütünk, ha rákényszerülünk.

Szóval, hogy biztonságban hagyjuk el a minket vakon tartó turistautakat, a Sámán és a filozófus most közösen indul útnak, hogy biztosan célba érjenek, rábukkanjanak a megbékélésre és közben teljesen átlényegüljenek. Higgye el mindenki, van mit befogadni...

Gyalogszerrel, stoppolva vagy éppen vonatokra ugrálva jutunk majd egyre mélyebbre az elfogadásban. Jókat beszélgetünk, persze mulatozunk kicsit - nagyokat húzva az AdBlue-s kulacsainkból. Olyan mélyre megyünk, ahonnan még biztonságosan visszahozhatjuk magunkat és túratársainkat. Az útikönyvünk így ír erről a helyről: „a világ ahol már élvezed a mulatós zenét, de még nem adsz érte pénzt”

Sámán! indulnunk kell, sötétedik lassan… (folytatása következik, a Sámán jön)

A poszt szerzője a Sámán BlogTársa: A Filozófus

Itt a folytatás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése